Annyira sokszor nem nézek tévét, mert nincs előfizetésünk, és mert ha nézem, akkor is főleg együtt a párommal. De amikor hazautazunk a szüleinkhez, nagyon rá tudok kattanni. Nekik van kábelcsatorna-előfizetésük, úgyhogy több száz csatorna adásából lehet választani, de engem szinte mindig ugyanaz érdekel. Van egy műsor, ami arról szól, hogy párok, családok költöznek, általában egyik kontinensről a másikra, és segítenek nekik lakást/házat találni. Hármat mutat be az ingatlanközvetítő, és végül valamelyiket kiválasztják, utána pedig azt is megmutatják, hogyan lakták be pár hónap alatt, mit szeretnek benne, miért volt jó döntés. Mindig ugyanaz a forgatókönyv, mindig találnak egy jót, mégis megnézem a részeket! Egyszerűen kikapcsol, s közben persze elképzelem, hogy én melyiket választanám. A másik műsor az, amelyikben a menyasszonyok ruhákat válogatnak az esküvőjükre…
Ettől a műsortól teljesen kivan a párom, úgyhogy ezt mindig egyedül nézem, pedig igazából csak felizgatom magam rajta, mert azok a nők tényleg azt hiszik, hogy az esküvőjükön a ruha a legfontosabb! Értem én, hogy a fotók és videók majd azt mutatják évekkel később, de én azt gondolom, hogy az ember legboldogabb napjáról a közös élmények, nevetések azok, amik elkísérnek minket életünk végéig… És ehhez a legfontosabb, hogy az esküvőnk minden pillanatát felhőtlenül átélhessük, ezt pedig nem a tökéletes ruha, hanem a tökéletes ceremóniamester biztosítja!
Ő az, aki a háttérben mindent irányít: a fotóst, a videóst, a dj-t, a felszolgálókat, de egyeztet az anyakönyvvezetővel és a pappal is.
Ő az, aki a násznép minden tagját üdvözli, eligazítja a számukra új helyszínen, segíti, hogy tudják, mikor mi történik – amikor le kell ülni a szertartáshoz, amikor sorba kell állni pezsgős koccintáshoz, amikor össze kell állni csoportképhez.
Minden történést előkészít, pl. a vacsora előtt mindenkit leültet, egyeztet a fotóssal, hogy álljon készen, és a dj-től ünnepélyes dalt kért, ezt követően konferálja fel az ifjú házaspárt, és tapsoltatja meg őket a násznéppel. Szintén a ceremóniamester intézi, hogy az esküvői tortáról készüljön fotó, mielőtt felvágják, és a dj-vel egyeztet, mielőtt a násznép igazgatja és a pár elé betolatja felszolgálókkal a tortát.
Felhívja a figyelmet a kreatív sarokra is, mert a násznép hajlamos elfeledkezni az emlékek gyártásáról, pedig nagyon fontos, hogy minden vendég készítsen magáról fotót, ragassza be az emlékkönyvbe, írjon szép, megható szavakat a párnak, ragasszon, színezzen, ha ezekhez is van kellék előkészítve. Illetve szokott lenni időkapszula is, dobozkából vagy befőttes üvegből, a lényeg az, hogy a pár csak meghatározott idő múlva fogja kinyitni – pl. 5, 10, 15év múlva – és elolvasni együtt a kapott üzeneteket.
Néhány pár ujjlenyomat-festményt kér a vendégektől, mások jenga kockákra iratnak üzeneteket, a legfontosabb az, hogy mindenki olyat készítessen, amit szívesen néz éveken át a falon/polcon! A ceremóniamesternek talán az egyik legfontosabb dolga, hogy a pénzügyi kérdést megfelelően kezelje, hiszen tízből kilenc pár pénzt gyűjt menyasszony– vagy menyecsketánc formájában, esetleg tánc nélkül borítékban.
És mindenki azt akarja tudni, hogy mikor adhatja ezt át, viszont ezt komolyan, de mégis kellő lazasággal kell kezelni, hogy ne érezze senki azt, hogy csak a pénzük miatt hívták meg őket. Összességében tehát a TV furcsa képet fest az esküvőkről, de hát szép menyasszonyi ruhákat szívesebben néz az ember, mint 30-60 közötti intézkedő férfiakat és nőket…